Néző vagyok, ments ki innen!

Néhány napja az RTL klubon futó műsorra figyeltem fel, nekünk nézőknek sose elég. Az újabb nézettségnövelő műsor, valoságsohw argentin dzsungelben játszódik, ismert magyar művészekkel, sportolókkal. szépségkirálynővel naponta láthatjuk szünet nélkül őket, mintha csak családtagjaim lennének, beköltöztek hangjukkal, visításukkal a hálószobámba
A dzsungelből mi nézők, nem a gyönyörű táj szépségeit láthatjuk, csupán tíz tábori ággyal, színezett kis tisztásszerűt, madzaggal körbekerítve. Sokszor nem is értem, miért kell ilyen műsorokhoz a világ másik végére utazni, nyílván jobban hangzik az élő közvetítés közben, ha remegő hangon közlik velünk, hogy „jelentkezünk a legfélelmetesebb, pókokkal, szörnyekkel tarkított argentin dzsungelből” Persze, hiszen erre sok néző felkapja a fejét, elmélázunk rajta, hogy hátha valami gyönyör tárul elénk. Helyette kapunk veszekedő celebeket -nem is tudom, hogy ez mit jelent,(-valami híresség félét) nincs ennek magyar megfelelője? Hallhatunk horkolást, egyéb testi hangokat, Láthatunk pihenést, evést, ivást, és néhány borzalmasan megalázó próbát.
Csodálkozom, hogy emberek, hogyan adhatják nevüket ilyen, és hasonló műsorhoz.
Nézzük Benkő művész urat, úgy tűnik lantművészete senkit, nem érdekel, ellenben az állandó meztelenkedésével legalább meg tud botránkoztatni. Vagy a vastag „vakolat alól előtűnő hölgyeket, már-már látni vélem rajtuk, hogy ők is tudnak, kócosak, izzadságtól büdösek, karikás szeműek lenni. Mi tagadás, ez elégedettséggel tölt el. Persze, aztán jövünk mi nézők, és bevetjük telefonjaink összes karakterét, hogy kifejezzük szimpátiánkat, egy-egy „sztár” irányába, ez elgondolkodtat, úgy látszik, csak motyogunk, és mondjuk a magunkét a műsorra, miközben sokszor tátott szájjal figyeljük az eseményeket.
Végszóként annyit mondanék, hogy meglepődve figyeltem amint gyermekem és csapata fociedzés közben éppen a „celebeket” tárgyalta, hát ilyen értékrendű társadalom felé torzulunk el?
Néző vagyok, ments ki innen!

Mérleg irománya

Sziasztok!

Ha már a Benkő Dánielnél tartunk,akkor azt elmondom róla,hogy szegény már megöregedett és nincs a helyén az esze,régen volt ö igazi nagy lantmüvész,most már csak rámondják.És nem azért mutogatta magát,mert ott volt a kamera és hogy rá figyeljenek,hanem begolyózhatott :-) ő már és nem veszi magát észre.

Mitagadás nagyon megszerettem a Celeb vagyok,ments ki innen c. müsort, minden adását láttam és sajnálom :-( hogy vége lett,de a sztárok elsősorban a sok-sok pénz miatt vállalták be azt,hogy elmennek Argentinába és állják a nekik kiszabott próbákat.

Az meg megint más tészta ahogyan viselkedtek különbözö emberek és elfelejtették,hogy nekik azért valamilyen szinten tartaniuk kellett volna magukat és nem (néha) 15 éves gyerekként viselkedni.Pl.,amikor a Delhusa Gjon összeveszett a Rippel Ferivel egy törölközőn! :-) Vagy amikor a Zimány Linda sirva fakadt(többek közt) amikor  S.Kristóf véletlen megdobta a szunyog riasztos spray-vel! Vagy pl. amikor Tóth Gabi állandoan sirt,mert hiányzott neki az anyukája!

Egy biztos,ha nekem adatott volna az a szerencse,hogy kijuthatok egy dzsungelbe és ott kell élnem max.3 hétig, élveztem volna,mert nem biztos,hogy még1x átélhetnék egy ilyen kalandot.

Sztm a celebeknek is igy kellett volna gondolkodniuk.....

Oroszlán25 irománya

Állítólag válság van. Ezt a saját bőrömön még nem érzem, több a munkám, mint eddig bármikor. Nagyon várom már a decemberi leállásokat, legalább lesz egy kis időm pihenni. December közepétől mi is leállunk, legalább lesz időm írni ide is.

A gazdasági válság a saját pénztárcámon viszont eléggé érződik, köszönhetően a svájci frank magasra ívelésének. Elég szépen megnőtt a törlesztőrészlet a kocsira. Szerencsére amikor a lakáshitelt felvettük 1000 évre, forintban adósodtunk:-) (Volt annyi eszem, bár nem vagyok egy tőzsdecápa).Pont nyugdíjba fogok menni, mire kifizetjük.Ha lesz még akkor nyugdíj:-)

A pénzügyi gondokat az ember úgy tudja megoldani, hogy vagy a bevételt növeli, vagy a kiadást csökkenti. Bevételnövelésre nem sok esély van a közeljövőben, ezért a második módszer lesz nálunk célravezető. Legfeljebb lefogyunk egy kicsit. Tomnak már úgyis majdnem akkora a cicije, mint az enyém:-)

Szeretnék babázni egy kicsit, ezért várható, hogy megjelenünk Bakonyszentlászlón, karácsony környékén.Feltéve, kedves sógornőm, ha lesz fánk, vagy valami ilyesmi harapnivaló. Ugyanis gyógyul a fogam, azaz a hűlt helye:-)Mindent be kell pótolnom, a bébiétel kosztért jár nekem a kárpótlás kaja terén.

Helló Csajok!

Már régen írtam ide, mert nincs időm semmire. Nálunk a cégnél nincs gazdasági válság, mert halálra dolgozzuk magunkat. Ha ilyen a válság, mi lesz még, ha kilábalunk belőle???

Az őszi hónapok nálunk most a fogorvosok látogatásával telnek. Sikeresen összetört két fogam, egy jóízű tökmagos zsemlébe harapás alkalmával.

Két hete a doki kiráncigálta az egyiket, tegnap meg a másikat. Mondanom sem kell, mivel elég jó alapanyagból vagyok gyártva, ez nem volt könnyű művelet szegény dokinak. Megizzasztotta rendesen, de engem is kivert a víz, amikor meghallottam, hogy recseg-ropog a széttört fog a számban. Aztán a dokinak több darabban sikerült kipecáznia a gyökereket. Brrrr...szörnyű élmény volt! ÉRDEKES! Az egész tortúra alatt semmilyen fájdalmat nem éreztem!

Próbáltam volna meg egy esztékás fogorvosnál ezt a mutatványt! Minimum szájsebészet lett volna a vége, egy kis üvöltözéssel megspékelve...Gondolom elviszik az érzéstelenítőt a maszekba.

Nah, ez az én dokim szuper volt, nem fájt semmi. De utána...! Inkább nem részletezem. Horror. Remélem sikerült az összes gyökeret kiszednie, mert nem bírnám elviselni, ha nem ehetnék végre egy rendes kaját a közeljövőben.

Kb négy napja banánon és bébiételen élek ( a hawai pulykamelles 8 hónapos kortól, egész finom volt ma), ölni tudnék egy jókora adag velős bordáért rósejbnivel, uborkasalátával:-)

Diófa és kapukulcs a Munkácsy utcában

Kisvárosom, Mezőberény nincs rajta az utazási prospektusok címlapján, de nekem mégis a világ közepét jelenti. Nincsenek magas hegyek, kék tengerek, mégis csodálatos, mert itt van az otthonom. Minden utca, minden ház, a fák és a gólyafészkek kedves ismerősöm, mert közöttük nőttem fel. Az idegen látogató városunkat lehet, hogy nem látja különlegesnek, számára csak egy kis város a sok közül.

Semmihez sem fogható az az érzés, amikor valahonnan távolról érkezve a vonatom begurul a vasútállomásra és meglátom a táblát a régi épület falán: Mezőberény.

A ház, ahol a családommal élek messze van az állomástól, de szinte észre sem veszem a távolságot, hiszen hazamegyek! A gondozott utcákon haladva nyáron a színpompás virágok bólogatnak felém, télen a kéményekből felszálló füst illata köszönt.Amikor a kis utcánkhoz érek megdobban a szívem, már csak pár lépés és meglátom a házunkat. Ez a telek, amelyen a ház áll már közel kétszáz éve a családunké. Itt éltek a nagyszüleim és talán az ő szüleik is. Most is három generáció lakik itt, a nagymamám, a férjem, a kisfiam és én. Az öreg ház már nincs meg, a helyére a nagyszüleim újat építettek a hetvenes években. A ház az akkor szokásos stílusban épült, két ablaka néz az utcán az akácfákra. A kapu és a kerítés is új, de néha még az eszembe jut a régi nehéz kapukulcs, amit mindig egy titkos szögre akasztottunk, hogy aki a családhoz tartozik bármikor bejöhessen. Az udvarunkban egy vén diófa áll, nagyon öreg már, és a Tatámra emlékeztet, aki sajnos már nem lehet velünk. A diófa jelképezi a múltat, a gyermekkort, amit itt töltöttem,felidézi a kellemes emlékeket.Ebben a házban szedte „csokorba „hétvégente a nagymamám - velem együtt- az unokáit. Különös időutazás…Akkor a nagymamám vigyázott rám, most én gondoskodhatom őróla.Közben elteltek az évek és én felnőttem a szeretetében.

A házat folyamatosan alakítjuk, szépítgetjük, lassan a saját személyiségünket tükrözi, de még mindig megvan egy-két titkos helyen a nagyszülők keze nyoma.

Mindig gyerekzsivajtól volt hangos a ház, és ez most sincs másképpen. kilenc évvel ezelőtt az életem beteljesedett és anya lettem! Nagyon jó érzés, hogy a kisfiamat abban a házban nevelhetem fel, ahol én magam is nevelkedtem.

Nagyon erős az a láthatatlan kötelék, amely engem ideköt, ehhez a házhoz, az udvarhoz, a vén diófához,még ahhoz az ütött-kopott kapukulcshoz is, ami már csak az emlékeimben van meg. Ha messzire kell utaznom, mindig ittmarad valami, már akkor honvágyam van, ha látom a vonatablakból az egyre távolodó, és egyre kisebb „Mezőberény” táblát.

Mérleg, utólagos engedélyeddel feltettem ide.